Benedek Szabolcs - A fiumei cápa

Benedek Szabolcstól egyelőre még csak A vérgróf c. regényt olvastam, ami szintén a monarchia korában játszódó alternatív történelmi regény.

Amikor megláttam a friss megjelenések között ezt a könyvet, tudtam, hogy valamilyen formában, de olvasnom kell - szeretem az Osztrák-Magyar-Monarchiában játszódó történeteket, ahogy szerettem azokat a töriórákat is, amik ezzel az időszakkal foglalkoztak. A béke és a fejlődés egy átmeneti időszaka volt ez, amikor sok-sok érdekes esemény történt, de a háttérben már elősejlettek a nagy világégés előzményei.

forrás
Fiumébe utazik egy pesti újság főszerkesztője, Kovách Richárd, hogy utánajárjon az általában hírlapi kacsát jelképző "fiumei cápa" sztorijának. Ahogy odaér a városba rájön, hogy ez hír bizony igaz, sőt ő maga is látja a kifogott cápát, ám nem csak ez az egy példány fenyegeti a várost...
"– A fiumei cápát mindig akkor szedik elő, amikor nem tudják mivel megtölteni a lapot. Érti, Imre? Bevált újságírói fogás. Amikor semmi nem történik, akkor megírjuk a fiumei cápát."
A regény több szálon fut: adott a budapesti újságíróé, aki szeretne egy ütős cikksorozatot írni a Fiumét fenyegető cápákról. Egy másik szálon az egyik kávézóban dolgozó olasz férfi, Antonio életét követhetjük nyomon, aki kapcsolatban van egy lázadozó olasz csoporttal. A harmadik szál Noskó Gáspárról és a vele élő nőkről szól. 

forrás
A cselekmény igazából pár napot ölel fel, amiben aztán annyi szenzáció van, amit Kovách szerkesztő úr nem is remélt... A történet nagyon lassú folyású, erre készüljön fel aki olvassa - BSZ elképesztően el tudja nyújtani az egyes jelenteket (jön egy életveszélyes helyzet és közben kapunk egy 1-2 oldalas elmélkedést/visszaemlékezést).

Félreértés ne essék, tetszett a regény lassúsága, és az a mód, ahogy megismertetett ezzel a korral és helyszínnel. Külön élveztem a stílusát, ahogy szép komótosan ír le egy-egy helyzetet, vagy helyet, külön tetszettek a régi szavak, amiket ma már nem nagyon hallunk (ájer, reszortja valakinek valami, stb).
"Ez a város dacol mindennel és mindenkivel, aki be akarná törni. Nem véletlen, hogy soha senki nem tudta teljességgel maga alá hajtani. Csak nevetett egyet a megannyi szánalmas erőlködésen, legyintett, és élte tovább az életét. Úgy, ahogy az neki tetszik. Jöhetnek a velenceiek, a taljánok, a magyarok, elfoglalhatták akár Napóleon seregei, Fiume marad, ami volt, és ami a saját erejéből lenni akar. Olyan, akár a macska: az ember mondhatja, hogy az övé, ám közben az állat éppen csak eltűri jelenlétét, egyébként intézi dolgait saját kénye-kedve szerint."
Izgalmas terület volt ez a város: magyar fennhatóság alatt, a horvát és olasz területek között és mindenki magának akarta. A regény szeptemberben játszódik, de jó nyári olvasmány is, mert elkalauzol egy új helyre :) Szerettem, szerintem újra fogom még valamikor olvasni, de most apukám kezébe nyomom, mert neki is tetszene.

4/5

Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 400
Ár: 3299 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
"Fiume, azaz Rijeka neve nem csupán az Adriai-tengerhez látogató turisták körében cseng ismerősen. Ebbe az akkor éppen Magyarországhoz tartozó, soknemzetiségű kikötővárosba utazik kevéssel az első világháború kitörése előtt Kovách Richárd budapesti újságíró, hogy leleplező riportot írjon a fővárosi lapokban bulvártémaként fölbukkanó fiumei cápa mibenlétéről. A tengerparton tombol a bóra, a viharos őszi szél, az Amerikába tartó, kivándorlókat szállító Carpathia óceánjáró kapitánya cápaveszélyre figyelmezteti a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóságot, a városszerte könnyűvérűségéről ismert Noskó Emília kisasszony pedig tragikus körülmények között meghal. És miközben Kovách Richárd Fiume viszonyaival ismerkedik, rá kell jönnie, hogy a „boldog békeidők” látszata mögött társadalmi és magánéleti feszültségek húzódnak, és a legnagyobb veszélyt nem is a tengeri ragadozók jelentik…"

Megjegyzések