Neil Gaiman - Északi ​mitológia

Januárban épp arról írtam, hogy Neil Gaiman könyvei már nem hoznak annyira lázba mint régen. Az utóbbi hónapokban két új könyvét (ezt és a Kilátás az erkélyről-t) is elolvashattam és újra feltámadt bennem a vágy, hogy olvassak még tőle (na meg hajtok a molyos plecsnire :D). Ezzel bebizonyosodott, hogy hiába változik az ízlésem, azért ha egy író több éve megszólított, még mindig tud nekem jó olvasmányélményt adni.

Ez a könyv (kisregény) a skandináv mitológia leporolása és egy kicsit újraírt változata. Nagyon tetszett, ahogy feldolgozta és könnyen befogadhatóvá tette a már feledésre merülő mítoszokat. Jó volt egészben látni ezt a mitológiát, amiből csak néhány jellegzetes történetet, vagy alakot ismertem.
Az előszóban leírja, hogy miért is és hogyan állt neki a könyv megírásának, utána bemutatja a mitológia alapjait - az istenekkel és a világ születésével kezdve. Utána jönnek a különálló, de egymásra épülő történetek, amik bővelkednek vicces kalandokban.

Élveztem ezeket a sztorikat, amiket egy kicsit modernizált, a humoros részeket kiemelte - néhol egészen groteszk lett, de ilyenek a mítoszok :) Ezek az istenek egészen emberiek - veszekednek, megviccelik egymást, néha egészen buták, de ettől olyan szórakoztató az egész. 

Thor a tipikus erős ember, akinek nem a gondolkodás az erőssége :D 
"– A pörölyödet Thrym lopta el, minden ogrék ura. Meggyőztem, hogy adja vissza, de megkéri az árát. 
– Ez érthető. Mi az ár? 
– Freya keze. 
– Csak a keze? – kérdezte Thor reménykedve. Végül is Freyának két keze van, talán rá lehet beszélni, hogy az egyiktől váljon meg. Hiszen Tyrnél is sikerült."

A másik kedvencem Loki volt természetesen:
"– Sif haja. A feleségem aranyhaja. Olyan szép volt. Miért vágtad le? 
Száz kifejezés kergette egymást Loki arcán: ravaszság és alattomosság, vadság és értetlenség. Thor keményen megrázta. Loki leszegte a tekintetét, nagyon igyekezett szégyenkező képet vágni. 
– Viccesnek találtam. Részeg voltam."

"Baj esetén Thor bizonyos bevett dolgokhoz folyamodott. Először is feltette magának a kérdést, hogy ami történt, nem Loki műve-e. Thor eltűnődött. Úgy vélte, még Loki sem merné ellopni a pörölyét. Ebben az esetben – és Thor általában ezt csinálta, ha baj történt – elment Lokihoz tanácsért. 
Loki agyafúrt. Loki majd megmondja, mit csináljon."

Ajánlom ezt a rövid könyvet azoknak, akik érdeklődnek a skandináv - vagy egyáltalán a - mítoszok iránt, vagy akik szeretik (szerették? ;) ) Gaiman írásait. Nekem ez most meghozta a kedvet az író többi, eddig el nem olvasott könyvéhez. :)

5/5

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: Norse mithology
Oldalszám: 208
Ár: 3280 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
Egy ​új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában. Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul. Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.

Megjegyzések