Idézetes-képes - Egy sötétebb mágia

Ma reggel fejeztem be ezt a pörgő urban-fantasyt, aminek már most kijelenhetem, hogy vevő leszek a folytatásaira is. Egy kis kedvcsináló, ameddig megírom a bejegyzést róla: 
tumblr
"Áthaladt a keskeny, kanyargós utcákon, amelyek hasonlítottak a saját Londonjában futó sikátorok szövevényére, ugyanakkor mégis különböztek azoktól. A boltok és műhelyek durva kő és koromfoltos üveg helyett itt sötét fából, sima kőből és színezett üvegből és csillogó fémből épültek. Egyszerre látszottak erősnek és furcsán finomnak, törékenynek. És mindezeken – mindenen – átáramlott egyfajta energia (nem jutott eszébe más, jobb szó). A tömeg felé tartott, és közben ámulva csodálta a világot átszövő változást."
tumblr fanart (A legendás lényekhez is készült egy ilyen :D)
"– Látom, nagyon kedveled a fegyvereket. 
Lina üres tekintettel meredt rá. 
– Miért, ki nem? 
– De már van késed! – világított rá Kell. 
– És? – kérdezte Lina, tovább csodálva az egyedi markolatot. – Nincs olyan, hogy „túl sok kés”."
tumblr
"Néhányan úgy vélték, a mágia az elméből fakad, mások szerint a lélekből, a szívből vagy az akaratból. De Kell tudta, hogy valójában a vérből származik. A vér nem más, mint a manifesztálódott, láthatóvá vált mágia. Ott gyarapszik. És ott mételyez. Kell már látta, mi történik, amikor az erő harcba száll a hússal; nézte, ahogy elsötétedik a megrontott férfiak testében, és karmazsinvörösről feketévé változtatja az ereiket. Ha a vörös az egyensúlyban lévő mágia színe – a hatalom és emberség közötti harmóniáé –, akkor a fekete az egyensúlyát vesztett, rend nélküli és fékezetlen mágiáé. Antariként Kellt egyszerre alkotta a kettő: az egyensúly és a káosz. Az ereiben áramló vér csillámló, egészséges karmazsinvörösben játszott, mint Vörös London folyója; míg a jobb szeme fényes feketében, akár a kiömlött tinta."

Megjegyzések