Stendhal - Vörös és fekete

Középiskolai tanulmányaimból ez a regény (is) kimaradt - egyik karácsonyra kaptam meg több ED-s könyvvel együtt. Bevallom, alig vártam, hogy végezzek vele...

Julien Sorel egyszerű parasztcsaládból származik, egy francia faluban él. Remek memóriája és nagyratörő tervei miatt hamar elhagyja a családját, ahol csak megalázták. Példaképe Napóleon, ám az 1830-as évek Franciaországában ezt nem tanácsos híresztelnie. 19 évesen a verrièresi polgármester családjához szegődik, a kisgyerekek nevelőjeként. Itt lesz először szerelmes (vagy vmi hasonló), és ez egész életében elkíséri. Innen Besançonba (nagyváros), majd Párizsba kerül, egyre feljebb jut. Eleinte a papi pályát célozza meg, mert úgy okoskodik, hogy a korában így juthat legmagasabbra, igaz szíve szerint Napóleont követné és katona lenne. Erre a kettős sorsa is utal(hat) a címben szereplő vörös és fekete. Wikipédia szerint más értelmezési lehetőségek is vannak: "A vörös visszatérő motívum (keretes szerkezetben tér vissza: a verrières-i templom színe -ahova betér a regény elején és a végén mikor rálő De Rênalnéra-, mely előre jelzi Julien sorsát). A halál, a vér, az erőszak színe. A katonai karrier színe. A fekete a halál színe. Elrejt ez a szín: álca, védelem. Julien ruhájának színe. A lelkiismeretét jelképező szín. A papi pálya színe. A kék pedig a harmadik lehetőség Julien számára, a középút színe. Kék a lovasőrség színe, valamint kék volt a ruhája a márkinál néhány estén. Ilyenkor kilép a szerepéből. Mathild szemszíne."

Julien nem egy szerethető főszereplő... lehetne az, főleg amikor először szerepel: a fűrészmalomban fenn ül a gerendán és olvas...Ám hideg, kiszámíthatatlan férfi, aki magába szív mindent tudást, és nagyon is érzékenyen figyeli a tetteit és azoknak következményeit. Szerelmi ügyeit is hideg fejjel intézni, és a legváratlanabb pillanatokban kapja el a szenvedély.
"A szavak arra valók, hogy elrejtsék gondolatainkat."
Az egész regény kissé zavaros volt: nem igazodtam ki néha Julienen, nem láttam, hogyan fog előrébb lépni, a legvégső döntését sem értettem. A helyzetet nehezítette a francia történelem erőteljes szerepe is.
Nem volt szimpatikus egyik szereplő sem, sem a bemutatott álszent és képmutató világ, de ez ezt Stendhal is tudta:
"Igen, uraim, a regény: tükör; hosszú úton vándorol. Hol az ég kékjét tükrözi, hol az út pocsolyáinak sarát. És maguk erkölcstelenséggel vádolják azt az embert, aki a tükröt viszi? A tükör pocsolyát mutat, és maguk a tükröt vádolják!"
Ez a regény egy olyan fiatalember tragédiáját mutatja be, aki hiába elég okos és ügyes, hiába vannak megfelelő támogatói, egyszerűen nem tudta elérni a céljait...

3/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: Le Rouge et le Noir
Oldalszám: 567
Ár: 1400
Borító: 3/5

Készült több filmadaptáció is, engem legjobban a 1993-ban, Ewan McGregorral készült 3 részes minisorozat érdekel :)

Megjegyzések

  1. Pont ezt az adaptációt láttam, és állíthatom, hogy nagyon-nagyon jól sikerült! :) (Mondjuk azt nem tudom, hogy szöveghű-e, mert én nem értem a könyv végére, mert untam középiskolásként, de mint film tökéletes!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na akkor majd mindenképp megnézem, bár most még friss az élmény és nem nagy kedvvel 'térek vissza ebbe a világba' :D
      (Most nézelődöm a könyvesblogodon, cukik a baglyok! :D És köszi, hogy kilinkeltél ;))

      Törlés
  2. Nincs mit! Akkor már megvan, hogy miért lett ma ilyen szép a statisztikám! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)