Závada Pál - Jadviga párnája

Závada Pál könyvéről először Vámos Miklós interjúkötetében olvastam (ami a szandinál még mindig bóvli pénzért megvehető ;)), akkor fel is jegyeztem magamnak gondolatban, hogy na majd egyszer ezt is el kell olvasni - hisz magyar és kortárs is! :)
"A szlovákok lakta magyar faluban játszódó naplóregény az első világháborútól a szlovák nemzeti ébredésen, a magyar Tanácsköztársaságon és a második világháborún át ível, és utolsó szereplőjének sorsával eljut a közelmúltig. A megcsalt, de megbocsátó, a politikában is esendő Osztatní András „feljegyzési könyvecskéjébe” halála után „beleír” felesége (és talán féltestvére?) Palkovits Mária Jadviga. A két kéziratot egy harmadik „kéz”, az asszony második fia szerkeszti egybe, együgyű, reflektálatlan, ám értelmező szándékú jegyzeteivel ellenpontozva szenvedélyüket. Szerelem, kiszolgáltatottság, árulás és a huszadik század végzetszerűségei irányítják a szereplők sorsát a nagy nyelvi leleménnyel megírt regényben."
A fenti interjúkötetben (I., 18p.) olvastam, hogy ez a könyv valós alapokon nyugszik: "egy tótkomlósi gazda valóban a nősülése kapcsán nyitotta meg ezt a naplót. Nem írt bele semmi különlegeset, csak olyasmiket, hogy elvetettünk, esett az eső... Ő nyitott ezzel a tömör mondattal: "Elkezdem ezt a könyvecskét". Amikor eldöntöttem, hogy a regényt napló formájában írom, tudtam, hogy csak így indulhat."
Ezt a regényt is hangoskönyvként 'olvastam', ráadásul maga a szerző olvasta fel a regényt - meg kellett szokni a beszédét, mert eleinte furcsa volt, de legalább a szlovák mondatokat helyes kiejtéssel hallhattam (ha olvasni kellett volna, valószínűleg csak átsiklik rajta a szemem). Igaz hangoskönyvként nehezebb volt befogadni, főleg amikor a visszaemlékezést megszakították a jegyzetek, utólagos betoldások, de a szerző igyekezett különböző hangsúlyokkal érzékeltetni a három elbeszélőt.

(spoileres lehet a következő rész ;))
Maga történet egy szenvedélyes (hangsúly a szenved szón) házasságot mesél el, tele titkokkal és elhallgatásokkal. A két fő elbeszélő Osztatní András és felesége Jadviga; utólag második fiúk, Mihály egészíti ki, rendezi fejezetekké a naplót, és az utolsó fejezetben ír magáról is.
András kezdi a naplót esküvője előtti napon, visszaemlékezik, hogyan ismerte meg Jadvigát (aki apja nevelt lánya és lehet, hogy balkézről született lánya is egyúttal!), mesél a családjáról, a gazdálkodásról, a tanyáikról. Az ő írásai a legrészletesebbek, őszintén ír a házassága kudarcairól, felesége hidegségéről, a magyar szlovákság helyzetéről.

"Hisz annyiszor segíthetett volna rá minket az egymás felé visszavezető útra az, ha felfoghattunk és befogadhattunk volna egymásból még több olyat is, ami a teljességgel soha meg nem ismerhető másik ember mélyén búvik, amit erővel rángatni ki lehetetlen, s ami, ha lopva akarnánk kilesni, torz képet mutatna, amellett becstelenség volna."

Jadviga férje halála után ír bele a naplóba, és visszaolvasva férje feljegyzéseit, reflektál azokra, elmagyarázza ő hogyan látta az az időszakot, szép lassan feltárul az ő múltja, szerelmei, házasságtörése.
Tragikus sorsú szereplő ő, a szerelme vagy vérfertőzéshez, vagy házasságtöréshez vezetnek. András naiv, és annyira szereti őt, hogy elviseli a felszarvazását, beletörődik, hogy feleségével csak néhány heti-havi
boldogság jut neki az élettől. Jadviga igazán egyik férfival sem boldog, végigszenvedi az életet.

"S egy semmire se kötelező pillanat alatt beleszeretek századszor is a csuklója mozdulásába, amint mondjuk rágyújt – pedig hogy utálom, ha füstöl! –, a hangjába, ahogy elmagyaráz valamit, az abba való belefeledkezésbe, amit épp csinál. Máris szeretem, és ha rám nevet, ölelni vágyom."

Mihály, Jadviga második fia ír utoljára a naplóba, már előbb is 'megismerjük' a hangját, mert szülei részeibe is bele-beleír, megmagyaráz helyzeteket, vagy a saját emlékeit meséli el. Neki is elég szomorú sorsa van, már gyerekként sem kapott annyi szeretet, amit elvárt volna, felnőttként is magányosan, meghurcolva kellett élnie. Apjához hasonlóan naiv, és szerencsétlen a nőkkel.

"Különben az ember a legtöbbet a világon a párnáját öleli."

Közben dübörög a történelem - I és a II. világháború, zsidóüldözések, perek - a családot érinti mindegyik saját maguk, vagy ismerőseik-barátaik révén.
Nyelvileg is leleményesen van megírva a regény - világosan meg lehet különböztetni a három elbeszélőt, András őszintén-kicsit együgyűen ír, Jadviga főleg az érzelmeit festi le barokkos mondatokkal, Mihály pedig úgy ír mintha nem is tudna magyarul - néha már fogtam a fejem, hogyan fogalmaz...

Elsőre kicsit nehéz falat volt ez a szenvedélyes, őszinte, erotikus regény, ami egy se veled- se nélküled szerű kapcsolatot tár fel, de szeretném még újraolvasni - most nekem:

4/5

A regényből film is készült 2000-ben Deák Krisztina rendezésében. (Az Aglája után ezt is mindenképp látni akarom :))

2 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Nagyon szépen leírtad a történteket! neked köszönhetően tudtam belőle meríteni a vizsgámhoz! Még egy olyan kérdésem lenne, hogy mi a szerepe, ill. a szimbóluma a "párnának"? Köszi előre is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és örülök hogy segítségedre volt! Szégyenszemre ezt viszont nem tudom megmondani, régen olvastam (azóta rengeteg más olvasmányom volt), és hiába ez a központi szimbólum nem emlékszem :/ Na de találtam egy ilyet: http://orlaiprodukcio.hu/hir/kritika/kritika-vankostanc-jadviga-parnaja/

      Törlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.