Victor Hugo - A párizsi Notre-Dame

Ezt a könyvet a Pannok Lapok Trs. könyvsorozatában sikerült megszereznem.

Eddig még nem olvastam semmit Victor Hugotól, persze a történet Walt Disney-s feldolgozását láttam gyerekkoromban, de az alaptörténet nagyon más.
Victor Hugo stílusa nagyon magával ragadt, igaz voltak benne hosszú leírások amik untattak (pl.: Párizs bemutatása - ehhez mellékelhettek volna egy térképet a könyvhöz, hogy az ember jobban el tudja képzelni a dolgokat); sok helyen kifejezetten ironikus - viszont sokszor átcsap a másik végletbe - tragikus eseményeknek leszünk tanúja (a könyv utolsó fejezeteiben nagyon hangsúlyos - de még ide is csempész egy kis humort- ld Gringoire és Djali). Tetszett az is, ahogy az olvasót vezette - ahogy ráirányította a figyelmet dolgokra, szóval a narráció azt az érzést keltette, mintha itt ülne és élőszóban mesélne.

A történetről:
Egy szerelmi négyszög köré szerveződik az esemény: a középpontjában Esmeralda, a szépséges cigány (?) táncoslány áll, aki beleszeret a fess íjászkapitányba Phoebusba (aki egyáltalán nem olyan szimpatikus, mint a mesében ...), Claude Frolló főesperes józan esze és meggyőződése ellenére beleszeret Esmeraldába, végül Quasimodó a torz harangozó sem marad érzéketlen a lány szépsége és könyörületessége ellen.
Még említhetjük a könyv 'bolondját', Pierre Gringoire-t, aki névleg Esmeralda férje a csavargók törvénye szerint, először persze ő is vonzódik a lányhoz, de ő visszautasítja, mert ő csak Phoesbust szereti.

Fontos tudnunk, hogy Esmeralda még csak 15-16 éves, Phoebus iránt igaz szerelmet érez, amit semmilyen kínzás és megpróbáltatás nem tüntet el; Frollótól fél és undorodik (aki a hosszú önmegtartóztatástól megbolondulva akarja magának a lányt), Quasimodótól szintén fél, a csúnyasága miatt, de tudja, hogy ő segít neki (a harangozó pedig tisztán szereti a lányt, de tudja, hogy a külseje miatt sosem fogja igazán szeretni őt).

Szóval a könyvben ezeknek az embereknek az élete bonyolódik, fonódik össze, de a vége elég szomorú ...
Azt hiszem nem véletlenül lett klasszikus olvasmány: a történet izgalmas, fordulatos, mai szemmel nézve kicsit lassítják a leírások, de alapvetően nekem nagyon tetszett:
4,5/5

Megnéztem az 1956-os Gina Lollobrigida féle film változatot - hát nem voltam odáig érte. Olyan giccses az egész (jó tudom, hogy 56-ban még nem csináltak olyan 'fejlett' filmeket, de én már annyira hozzászoktam, hogy a mai történelmi filmek igyekeznek korhűek lenni - én az utcákat mocskosnak, sötétnek képzeltem el, na mindegy. Viszont Gina L. tényleg gyönyörű Esmeralda, igaz kicsit idősebb és többet mutat magából de jól megfogta a szerepet.szerintem :)

Megjegyzések

  1. Én tavaly nyáron szenvedtem végig a könyvet. Nekem nagyon nem tetszett. :( Előtte én sem olvastam még semmit az írótól, így nagyon pozitívan álltam a dologhoz, de sajnos ez a könyv annyira elvette a kedvem Victor Hugotól, hogy hiába vannak itthon más művei egyiket sem volt még erőm leemelni a polcról.
    Engem kifejezettem untattak a hosszú leírások, és főleg az, amikor egy jelenetet másik személy szemszögéből olvassuk, így szinte semmit nem halad a történet több 10 oldalon keresztül. A végén pedig egyedül Quasimodóval tudtam együtt érezni, a többiek sorsa hidegen hagyott.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)