Joanne Harris - Bársony és keserű mandula

Bársony és keserű mandula - a magyar cím, és a fülszöveg is azt akarja visszaadni, hogy ez a novelláskötet olyan változatos (és jó), mint egy doboz bonbon - gondolom Joanne híres könyvére akartak rájátszani ezzel (Csokoládé).

Hogy tetszett a könyv? Imádtam!

Joanne Harris végleg beírta magát a szívembe, és tervben vettem, hogy a nyáron elolvasom az összes magyarul megjelent könyvét! :)

A könyvről:
Különféle novellák gyűjteménye; külön tetszett, hogy a novellák elején található pár soros bevezető az írótól, az adott novella keletkezési körülményeiről.

Az első novella különösen tetszett, na gondoltam ha ez végig ilyen jó lesz! :D Persze nem mondom, hogy mindegyik történet tetszett, volt amit nem élveztem annyira.
Szóval az első: Faith és Hope vásárolni indulnak - két öregotthonban élő néniről, és arról, hogy még idősen is lehet álmodni, célokat kitűzni magunk elé (még ha az csak egy cipő felpróbálása is); nem szabad elhagynunk magunkat. A két főszereplőnek beszélő neve van Hit és Remény :) Nem lövöm le a poént, engem nagyon magával ragadott a történet és ahogy írtam ez tökéletes kezdés volt.

Hasonló az elsőhöz, a második történet (Csúnya Nővér), ami Hamupipőke egyik 'gonosz' nővérének a szemszögéből íródott. Szeretem az ilyen posztmodern írásokat, amikor egy ismert történetet teljesen új megközelítésből olvashatunk (ld. Márai - Béke Ithakában...).

A Gasztronomicon megborzongat, itt előkerül a tipikus Joanne Harrisi téma, az étel; csakhogy itt egy kis horror filmes beütés kerül középpontba. Ilyen 'ételes' történet a Hal - amiben a csábítás kerül előtérbe.

... Szia, viszlát! egy morbid társadalomkritika, szintén ilyen bíráló történet a Bárki lehet Nyalókalány, a Hely a nap alatt (aminek a végén éreztem, hogy az elbeszélő biztos fiatal és le is esett az állam, amikor kiderült hány éves).
Az Autodafé-ban is erősen kritizálja az agresszív férfi vezetőket, a novella elég hosszadalmas volt -számomra legalábbis - a többihez képest, a végén már gyanús is volt a dolog és persze meg is lepett a befejezés - egyfajta doppelganger/alakmás fedezhető fel a novellában -- a főszereplő saját magát bírálja, saját magát győzi le - vicces volt rájönni. :)

Összegezve a novellák változatos témákat ragadnak meg (társadalombírálat, ételek, emberi kapcsolatok, az írás problémái).
Harris rajongóknak kötelező!
5/5